"Az emberek, kiknek homlokán az égi jel tükrözik, mely mutatja, hogy az istenek pártfogolják őket, csakugyan kiválasztott lénynek érzik magukat, s a módban, ahogy a világ elé lépnek, van valamilyen hiú biztonság." Márai Sándor

Mit tegyünk, ha ez égi jelet meglátjuk kollégánk homlokán? Ha ezt a hiú biztonságot nap, mint nap kénytelenek vagyunk elviselni, s közben megalázó, tiszteletlen felsőbbrendűségét mosolyogva tűrnünk kell! Nekünk, többieknek, kiknek homlokára legfeljebb a szomszéd Borcsa tehén nyalhat búcsúcsókot recés nyelvével , de isteni jelet senki sem? 

Mindenképpen kötéllel menjünk napi rabigába, s kössük gúzsba kezünk-lábunk, nehogy egy jól irányzott ökölcsapással mi is égi jelet üssünk a kiválasztott homlokára!