Baleset volt.
Ki tudja hányadik aznap? Ki tudja hányszor hallották a fásult emberek a szirénák fülszaggató hangját? Ki tudja hányszor csörrent a telefon a diszpécserek sötét irodájában, és kérték a mentést, kétségbesett, vagy éppen izgatottságtól elfúló hangon.
Nem érdekes.
Ki tudja hány ember állt bámészkodva, mindent tudva, vagy legalább is sejtve a történteket az oszlopra csavarodott, sárga autó körül. Szóval nem tudni, menniyen, de ott voltak. Előkerültek a mobiltelefonok, két, vagy három pixeles kamerák csattantak egymás után. És sűrű morajlássá erősődve egyre többször hangoztt el hol itt, hol ott: mi lett volna?
Mi lett volna, ha két perccel korábban történik? Mi lett volna ha állnak a buszmegállóban?Mi lett volna ha a bordó felelőtlen vezetője nem lép a gázpedálra? Mi lett volna, ha a bordó autó csak 50-nel közlekedik a 150 helyett? Mi lett volna, ha a bordó autó vezetője soha nem kap jogosítványt?
Mi lett volna ha...?
Ma egyel kevesebb koszorú lenne az utak mellett. Ma egyel több szerető feleség főzne otthon vacsorát. Ma egyel több gyerek örülhetne az esti jóéjt puszinak.
És sokkal kevesebb két, vagy hárompixeles kép készült volna el a katasztrófa turisták telefonján.
